Szellemcsók 12. rész

Még ma este megírom a levelet amit Zsigának fogok elküldeni. Annyi ötlet van a fejemben h mit is írjak neki. Eddig ennyit írtam:

Drága Zsiga!
De rég talélkoztunk drágám. Hogy van Vanda, Lilla, Dóri, Zsolti, és Dudó? Szóval hogy van az egész banda? Találtál mást helyettem? Elfelejtettél már? Olyan régen nem hallottam felőletek. Dudó és Vanda összejöttek már? Hogy mi van velem? Én az elején nehezen viseltem de aztán találkoztam egy olyan érdekes személlyel aki különleges és módfelett természetfeletti. És most van egy rejtély is amiről nem mondhatok semmit mert megesküdtem hogy nem mondok semmit. Lehet hogy egy kicsit rövid a levelem de ha többet mondok az a valaki akivel összebarátkoztam lenyakazna. 
Puszi: A te Fannyd.

Szerintem ez egy kicsit rövid lett. De megfogadtam hogy nem fogom elmondani senkinek és ha elmondom nem hogy Kristóf  haragudna rám hanem meg is ölne. De kéne valamit még írni ehhez a levélhez. De nem megy több.
- Kicsim indulunk! -üvöltözött apa. Utálom ha kicsimnek szólít. Már mondtam is neki egy párszor de nem tud leszokni róla.
- Megyek! - kiálltottam amiközben borítékba raktam a levelemet.