Másik blog!

Drága követőim!
Úgy gondoltam nyitok egy új blogot de ezt is ugyanígy szerkesztgetem tovább! AZon egy másik történet található de szerintem az is jó! Nézzétek meg azt is!
http://egyatlagoslany.blogger.hu/

Szellemcsók 13. rész

Fúúú teljesen  ki vagyok. Le vagyok nyűgözve ettől a várostól. Egy éve épülhetett olyan modern itt minden. Van egy kisebb külvárosi rész kertes családi házakkal (nem tudom apa miért nem ide költöztetett minket) aztán beljebb társasházak mégbeljebb kissebb lakótelepek de engem legjobban a legbelső városrész nyűgözött le. Hatalmas felhőkarcolók, kivetítők, butikok vannak benne. A posta is tök modern. A postások kedvesek és okosak, akiknél fel kell adni a levelet kedvesek és értenek a gépekhez. Amikor bementem nem tudtam hol lehet bélyeget venni  ezért odamentem egy kb. 13 éves lányhoz és a bénácska angoltudásommal megkérdeztem:
- Nem tudod merre lehet venni bélyeget?
- Ott lehet vemmi ahol feladod a levelet.- válaszolt magyarul
- Te beszélsz magyarul?
- Igen! Te honnan jöttél?
- Budapestről. Te?
- Veszprémből.- így beszélgettünk a postán. Kiváncsi vagyok mit fog válazolni a drága Zsiga. Úgy félek hogíy elutasít. A kislánnyal kimenünk az utcára.
- Mi a neved? - kérdeztem
- Anna. A te neved?
- Fanny vagyok.

Szellemcsók 12. rész

Még ma este megírom a levelet amit Zsigának fogok elküldeni. Annyi ötlet van a fejemben h mit is írjak neki. Eddig ennyit írtam:

Drága Zsiga!
De rég talélkoztunk drágám. Hogy van Vanda, Lilla, Dóri, Zsolti, és Dudó? Szóval hogy van az egész banda? Találtál mást helyettem? Elfelejtettél már? Olyan régen nem hallottam felőletek. Dudó és Vanda összejöttek már? Hogy mi van velem? Én az elején nehezen viseltem de aztán találkoztam egy olyan érdekes személlyel aki különleges és módfelett természetfeletti. És most van egy rejtély is amiről nem mondhatok semmit mert megesküdtem hogy nem mondok semmit. Lehet hogy egy kicsit rövid a levelem de ha többet mondok az a valaki akivel összebarátkoztam lenyakazna. 
Puszi: A te Fannyd.

Szerintem ez egy kicsit rövid lett. De megfogadtam hogy nem fogom elmondani senkinek és ha elmondom nem hogy Kristóf  haragudna rám hanem meg is ölne. De kéne valamit még írni ehhez a levélhez. De nem megy több.
- Kicsim indulunk! -üvöltözött apa. Utálom ha kicsimnek szólít. Már mondtam is neki egy párszor de nem tud leszokni róla.
- Megyek! - kiálltottam amiközben borítékba raktam a levelemet.

Szellemcsók 11.rész

Felvittem neki. Az egész alatt végig nagyon furcsa volt. Fölmentem a padlásszobába a levelet. Kristóf így köszöntött engem:
- Szia már vártalak, van nálad egy levél ami az enyém.
- Igen itt van.
- Remélem nem olvastál bele.
- Nem.- füllentettem
- Most menj el.
- Jó. - elmentem. Legalábbis úgy tettem. de az ajtót résnyire nyitottam, azon keresztül néztem hogy reagál a levélre. Először úgy látszott nem történt semmi de aztán elmosolyodott és utána sirva fakadt. Menni akartam de elkezdett nyikorogni alattam az a rossz padló. Kristóf felém tartott. Gáz van, hallottam nyitja az ajtót. Nem tudtam menekülni... Földbe gyökerezett a lábam. Ott volt a hátam mögött éreztem mert fagyos volt a levegő. Lassan megfordultam.
- Nagyon haragszol rám?
- Igen! Tünj a szemem elől!- sziszegte
- Kristóf ne.
- A levél hazugság. Hogy nézhetted végig ahogy elolvasom? Hihetetlen vagy! Makacs és önfejű! Pont olyan mint Kamilla! A saját feje után megy csakis. Így lettem én is szellem!!! Tűnj innen. - most már ordított.
- Jólvan. Látom ideges vagy. Nyugodj először le utána ha úgy gondolod gyere le a szobámba.- és ezzel lementem. 15 perc múlva apa toppant be hozzám.
- Kicsim holnap bemegyünk a városba.
- Mennyi időre van innen a város?
- Három és fél óra. Reggel hétkor indulás.
- Olyan korán? - kérdeztem de amikor megláttam apának azt a tekintetét hogy: Örüljhogybemegyünkavárosba hozzátettem - De azért köszönöm!