Szellemcsók 11.rész

Felvittem neki. Az egész alatt végig nagyon furcsa volt. Fölmentem a padlásszobába a levelet. Kristóf így köszöntött engem:
- Szia már vártalak, van nálad egy levél ami az enyém.
- Igen itt van.
- Remélem nem olvastál bele.
- Nem.- füllentettem
- Most menj el.
- Jó. - elmentem. Legalábbis úgy tettem. de az ajtót résnyire nyitottam, azon keresztül néztem hogy reagál a levélre. Először úgy látszott nem történt semmi de aztán elmosolyodott és utána sirva fakadt. Menni akartam de elkezdett nyikorogni alattam az a rossz padló. Kristóf felém tartott. Gáz van, hallottam nyitja az ajtót. Nem tudtam menekülni... Földbe gyökerezett a lábam. Ott volt a hátam mögött éreztem mert fagyos volt a levegő. Lassan megfordultam.
- Nagyon haragszol rám?
- Igen! Tünj a szemem elől!- sziszegte
- Kristóf ne.
- A levél hazugság. Hogy nézhetted végig ahogy elolvasom? Hihetetlen vagy! Makacs és önfejű! Pont olyan mint Kamilla! A saját feje után megy csakis. Így lettem én is szellem!!! Tűnj innen. - most már ordított.
- Jólvan. Látom ideges vagy. Nyugodj először le utána ha úgy gondolod gyere le a szobámba.- és ezzel lementem. 15 perc múlva apa toppant be hozzám.
- Kicsim holnap bemegyünk a városba.
- Mennyi időre van innen a város?
- Három és fél óra. Reggel hétkor indulás.
- Olyan korán? - kérdeztem de amikor megláttam apának azt a tekintetét hogy: Örüljhogybemegyünkavárosba hozzátettem - De azért köszönöm!