A Balhé

- Szóval... te vagy az! Te az a fennmaradt Kovács- Dorai -Szolten familiából!- sziszegte apa
- Igen! És maga p
edig az ősi ellenségünk. De én nem ezért jöttem ide le! Hanem, azért hogy a lánya bemutasson önnek! Mert én szeretem a lányát!
- Szereted mi!- és apa nekiesett Kristófnak! Én felsikítottam, halálosan megilyedtem! Apa elkezdte folytogatni Kristófot.
- Apa, hagyd béken! Hagyd békén! Hagyd békéééén! - sikoltoztam ahogy tudtam
- Most megöllek te te te talpnyaló kis féreg!
- Ne ne uram kérem én nem akarok semmi rosszat!
- Dehogynem! Meg akarod ölni a lányomat!
- Apa ne! Ne ne ne ne! - kiáltoztam erre Már lejött Réka és Levi is.
- Király! Bunyóóó! -mondta Levente
- Levente! Kuss!
- Fanny mit cinálnak? - verekednek! Hívj segítséget!
- Jó jó! - közben Kristóf kiszabadult
- Most pedig egy órán belül mind a ketten eltüntök vagy mindkettőtök eltünik  vagy lelőlek titeket! - riadtam szaladtam fel a szobámba mindent összepakoltam tíz perc alatt, a terveimet, a ruháimat a ceruzáimat, mindent a bankkártyámat. fölszaladtam a bőröndömmel Kristófhoz
- Kész vagy? Igen! csak még egypár dolgot elrakok - és elrakott egy aranyserleget, egy címeres pecsétgyűrűt, és suttyomban elrakott egy medálos láncot is. - Szaladjunk! - és szaladtunk le. Megálltam Réka ajtaja előtt. Becsúsztattam az ajtaja alatt egy követ és egy levet utána szélsebesen szaladtam a lépcsőn, ki Kristóffal az udvarra. Kimentem 2  bicikliért. Ráültünk, hozzácsatoltuk a bőröndöket, és tekertünk, szélsebesen bele a vakvilágba.

A bemutatás

Márcsak egy próbatétel maradt. Megmondani apának és a családnak... Réka imádni fogja Kristófot, Levinek semmi baja nem lenne mivel neki tökmindeggy volt Zsiga is! Apa már más téma. Neki Zsiga is gond volt. Pedig ő normális Kristóf meg egy 600 êves... Hú de félek. Dehát megkell tenni. Most itt ülök izzadó tenyérrel halálsápadtan. Elindultam lefelé. Mintha minden lépésem egyre súlyosabb lett volna. Mire leértem apa szobájához az ájulás környékezett. Bekopogtattam.
- Szabad - hallatszott apa nyugodt hangja. Benyitottam apa a gépénél ült és dolgozott.
- Apa, beszélnünk kell.
-Mondjad csak kicsim. - hűha eddig egész jó
- Új fiúm van.
- Távkapcsolat hm?
- Hát nem éppen. A szobám a padlás alatt van...- és elmesélték neki az egész történetet részletekkel minddennel.
- Hozd ide a fiút. - mondta szigorúan apa, mintha valami katonai parancsnok lenne és én lennék a katona. Nah de mindeggy aa lényeg hogy apa eddig ezt egész jól kezelte.
Szaladtam fel s közben azon gondolkoztam miért volt ennyire szigorú. Mert Zsigánál csak üvöltözött de nála az eggyel súlyosab fok ha ilyen hangon beszél velünk. Emlékszem akkor beszélt így velünk utoljára amikor anya eltünt... És ekkor Kristóf  zökkentett ki gondalataimból.
- Hogy sikerült?
- Hát eddig egész jól de találkozni akar veled!
-Jól van semmi akadálya.- és megcsólolt... ilyenkor mindig úgy érzem teljesen biztosan hogy ő az vele nem lessz semmi gond! Ő szeret. Elindultunk lefele... mostmár nagyon féltem. Nem tudom mitől de éreztem valamit. Halálosan féltem. Reszkettem.
- Félsz?
- Igen... Egy kicsit.
- Hát ne félj semmitől. Én itt vagyok melletted.- ez a mondat nekem annyira jól esett. És tudom hogy jó lessz minden. Leértün és benyitottunk. Apa amikor meglátta Kristófot szeme villámlott s az arca égett a dühtől. Én Kristófra néztem. Ő pedig elsápadt a félelemtől.... Mi történt?

Szellemcsók...

Két hét telt el amióta küldtem levelet Zsigának. Ma érkezett a posta. Minden második héten érkezik a posta. Ma éppen én vettem át. Éhesen kutattam Zsiga levele után. Az utolsó levél volt az övé. Felismertem az írását. Rohantam fel a szobámba a többi levelet ledobtam az előszoba közepén. Szélsebesen futottam a szobámba. Leültem az ágyamra és szívdobogva bontottam fel a levelemet. Ez ált benne:

Szia Fanny!

Dudó és Vanda összejöttek már és jött egy lány helyetted a bandába. Őróla majd késöbb írok a levélben. Nos nehéz ez mert te elmentél ésh csak emlékeket hagytál rám. Nem akartam szenvedni nem akartam gyötrődni miattad. Gondolom te már bepasiztál és találtál valami kis divatmániákust. A Banda nagyon jó elvan., Lilla és Zsolti most már tutti biztos hogy összejönnek. Bele vannak zúgva egymásba. Dórinak  nagyon hiányzol és szegény nagyon sokat sír alig tanul és valószínű meg fog bukni. Pedig nagyon okos lány. Kár érte.
A lányra visszatérve. Mindíg másszínű, de legtöbbször szőke a haja zöld a szeme és a legszebb lány a világon. Kedves, okos, művészlélek, és sportoló is! Nagyon megértő volt. A neve Tity. Csak nyolc héttel azután hogy elmentél akkor jöttem össze vele. Szerinted szép? Küldök róla egy képet is.

Üdv: Zsiga

Amikor ezt az egészet olvastam teljesen ledöbbentem. Úgy érzem lecseréltek. Hát ez hihetetlen! Hogy mit gondolok erről a csajról??? Azt hogy bűnronda. Mégis hány kg vakolatot tett magára?? Először ez a harag jött aztán az elkeserítő gondolat hogy helyettem talált valaki mást. Órákon át bömböltem és ezen rágódtam amíg egyszer valami hűvöset éreztem hírtelen! jaj de örülök ennek a hűvösnek itt van Kristóf! Biztos hallotta hogy sírok!
- Miért sírsz?- kérdezte. Én odanyujtottam neki a levelet. Ő figyelmesen elolvasta.- Nagyon sajnálom.- mondta
- Nem kell ám sajnálnod.
- De én tényleg sajnálom.- mondta. Erre elkezdtek hullani a könnyeim hogy miért nem jöttem rá hogy szeretem Kristófot? Felemeltem a fejem. A szemébe néztem ő is az enyémbe! Aztán én egyre közelebb mentem hozzá, ő is közelített. A szívem majd kiugrott. Te jó ég pont mint a mesékben! Aztán nem is tudom... Nem gondoltam semmire csak elengedtem magam és megcsókolt. vagy én csókoltam meg. Nem emlékszem már. Olyan hideg volt. Aztán én is hideg lettem. Jaj ne!- gondoltam. De a másik pillanatra már ugyanolyan forróság és bizsergés járta át a testem mint azelött. Eltoltam magamtól Kristófot. Ő is ember! Te jó ég ő is ember! Újra megcsókoltamT

Másik blog!

Drága követőim!
Úgy gondoltam nyitok egy új blogot de ezt is ugyanígy szerkesztgetem tovább! AZon egy másik történet található de szerintem az is jó! Nézzétek meg azt is!
http://egyatlagoslany.blogger.hu/

Szellemcsók 13. rész

Fúúú teljesen  ki vagyok. Le vagyok nyűgözve ettől a várostól. Egy éve épülhetett olyan modern itt minden. Van egy kisebb külvárosi rész kertes családi házakkal (nem tudom apa miért nem ide költöztetett minket) aztán beljebb társasházak mégbeljebb kissebb lakótelepek de engem legjobban a legbelső városrész nyűgözött le. Hatalmas felhőkarcolók, kivetítők, butikok vannak benne. A posta is tök modern. A postások kedvesek és okosak, akiknél fel kell adni a levelet kedvesek és értenek a gépekhez. Amikor bementem nem tudtam hol lehet bélyeget venni  ezért odamentem egy kb. 13 éves lányhoz és a bénácska angoltudásommal megkérdeztem:
- Nem tudod merre lehet venni bélyeget?
- Ott lehet vemmi ahol feladod a levelet.- válaszolt magyarul
- Te beszélsz magyarul?
- Igen! Te honnan jöttél?
- Budapestről. Te?
- Veszprémből.- így beszélgettünk a postán. Kiváncsi vagyok mit fog válazolni a drága Zsiga. Úgy félek hogíy elutasít. A kislánnyal kimenünk az utcára.
- Mi a neved? - kérdeztem
- Anna. A te neved?
- Fanny vagyok.

Szellemcsók 12. rész

Még ma este megírom a levelet amit Zsigának fogok elküldeni. Annyi ötlet van a fejemben h mit is írjak neki. Eddig ennyit írtam:

Drága Zsiga!
De rég talélkoztunk drágám. Hogy van Vanda, Lilla, Dóri, Zsolti, és Dudó? Szóval hogy van az egész banda? Találtál mást helyettem? Elfelejtettél már? Olyan régen nem hallottam felőletek. Dudó és Vanda összejöttek már? Hogy mi van velem? Én az elején nehezen viseltem de aztán találkoztam egy olyan érdekes személlyel aki különleges és módfelett természetfeletti. És most van egy rejtély is amiről nem mondhatok semmit mert megesküdtem hogy nem mondok semmit. Lehet hogy egy kicsit rövid a levelem de ha többet mondok az a valaki akivel összebarátkoztam lenyakazna. 
Puszi: A te Fannyd.

Szerintem ez egy kicsit rövid lett. De megfogadtam hogy nem fogom elmondani senkinek és ha elmondom nem hogy Kristóf  haragudna rám hanem meg is ölne. De kéne valamit még írni ehhez a levélhez. De nem megy több.
- Kicsim indulunk! -üvöltözött apa. Utálom ha kicsimnek szólít. Már mondtam is neki egy párszor de nem tud leszokni róla.
- Megyek! - kiálltottam amiközben borítékba raktam a levelemet.

Szellemcsók 11.rész

Felvittem neki. Az egész alatt végig nagyon furcsa volt. Fölmentem a padlásszobába a levelet. Kristóf így köszöntött engem:
- Szia már vártalak, van nálad egy levél ami az enyém.
- Igen itt van.
- Remélem nem olvastál bele.
- Nem.- füllentettem
- Most menj el.
- Jó. - elmentem. Legalábbis úgy tettem. de az ajtót résnyire nyitottam, azon keresztül néztem hogy reagál a levélre. Először úgy látszott nem történt semmi de aztán elmosolyodott és utána sirva fakadt. Menni akartam de elkezdett nyikorogni alattam az a rossz padló. Kristóf felém tartott. Gáz van, hallottam nyitja az ajtót. Nem tudtam menekülni... Földbe gyökerezett a lábam. Ott volt a hátam mögött éreztem mert fagyos volt a levegő. Lassan megfordultam.
- Nagyon haragszol rám?
- Igen! Tünj a szemem elől!- sziszegte
- Kristóf ne.
- A levél hazugság. Hogy nézhetted végig ahogy elolvasom? Hihetetlen vagy! Makacs és önfejű! Pont olyan mint Kamilla! A saját feje után megy csakis. Így lettem én is szellem!!! Tűnj innen. - most már ordított.
- Jólvan. Látom ideges vagy. Nyugodj először le utána ha úgy gondolod gyere le a szobámba.- és ezzel lementem. 15 perc múlva apa toppant be hozzám.
- Kicsim holnap bemegyünk a városba.
- Mennyi időre van innen a város?
- Három és fél óra. Reggel hétkor indulás.
- Olyan korán? - kérdeztem de amikor megláttam apának azt a tekintetét hogy: Örüljhogybemegyünkavárosba hozzátettem - De azért köszönöm!