- Szóval... te vagy az! Te az a fennmaradt Kovács- Dorai -Szolten familiából!- sziszegte apa
- Igen! És maga p
edig az ősi ellenségünk. De én nem ezért jöttem ide le! Hanem, azért hogy a lánya bemutasson önnek! Mert én szeretem a lányát!
- Szereted mi!- és apa nekiesett Kristófnak! Én felsikítottam, halálosan megilyedtem! Apa elkezdte folytogatni Kristófot.
- Apa, hagyd béken! Hagyd békén! Hagyd békéééén! - sikoltoztam ahogy tudtam
- Most megöllek te te te talpnyaló kis féreg!
- Ne ne uram kérem én nem akarok semmi rosszat!
- Dehogynem! Meg akarod ölni a lányomat!
- Apa ne! Ne ne ne ne! - kiáltoztam erre Már lejött Réka és Levi is.
- Király! Bunyóóó! -mondta Levente
- Levente! Kuss!
- Fanny mit cinálnak? - verekednek! Hívj segítséget!
- Jó jó! - közben Kristóf kiszabadult
- Most pedig egy órán belül mind a ketten eltüntök vagy mindkettőtök eltünik vagy lelőlek titeket! - riadtam szaladtam fel a szobámba mindent összepakoltam tíz perc alatt, a terveimet, a ruháimat a ceruzáimat, mindent a bankkártyámat. fölszaladtam a bőröndömmel Kristófhoz
- Kész vagy? Igen! csak még egypár dolgot elrakok - és elrakott egy aranyserleget, egy címeres pecsétgyűrűt, és suttyomban elrakott egy medálos láncot is. - Szaladjunk! - és szaladtunk le. Megálltam Réka ajtaja előtt. Becsúsztattam az ajtaja alatt egy követ és egy levet utána szélsebesen szaladtam a lépcsőn, ki Kristóffal az udvarra. Kimentem 2 bicikliért. Ráültünk, hozzácsatoltuk a bőröndöket, és tekertünk, szélsebesen bele a vakvilágba.
húha :D
VálaszTörlés