A bemutatás

Márcsak egy próbatétel maradt. Megmondani apának és a családnak... Réka imádni fogja Kristófot, Levinek semmi baja nem lenne mivel neki tökmindeggy volt Zsiga is! Apa már más téma. Neki Zsiga is gond volt. Pedig ő normális Kristóf meg egy 600 êves... Hú de félek. Dehát megkell tenni. Most itt ülök izzadó tenyérrel halálsápadtan. Elindultam lefelé. Mintha minden lépésem egyre súlyosabb lett volna. Mire leértem apa szobájához az ájulás környékezett. Bekopogtattam.
- Szabad - hallatszott apa nyugodt hangja. Benyitottam apa a gépénél ült és dolgozott.
- Apa, beszélnünk kell.
-Mondjad csak kicsim. - hűha eddig egész jó
- Új fiúm van.
- Távkapcsolat hm?
- Hát nem éppen. A szobám a padlás alatt van...- és elmesélték neki az egész történetet részletekkel minddennel.
- Hozd ide a fiút. - mondta szigorúan apa, mintha valami katonai parancsnok lenne és én lennék a katona. Nah de mindeggy aa lényeg hogy apa eddig ezt egész jól kezelte.
Szaladtam fel s közben azon gondolkoztam miért volt ennyire szigorú. Mert Zsigánál csak üvöltözött de nála az eggyel súlyosab fok ha ilyen hangon beszél velünk. Emlékszem akkor beszélt így velünk utoljára amikor anya eltünt... És ekkor Kristóf  zökkentett ki gondalataimból.
- Hogy sikerült?
- Hát eddig egész jól de találkozni akar veled!
-Jól van semmi akadálya.- és megcsólolt... ilyenkor mindig úgy érzem teljesen biztosan hogy ő az vele nem lessz semmi gond! Ő szeret. Elindultunk lefele... mostmár nagyon féltem. Nem tudom mitől de éreztem valamit. Halálosan féltem. Reszkettem.
- Félsz?
- Igen... Egy kicsit.
- Hát ne félj semmitől. Én itt vagyok melletted.- ez a mondat nekem annyira jól esett. És tudom hogy jó lessz minden. Leértün és benyitottunk. Apa amikor meglátta Kristófot szeme villámlott s az arca égett a dühtől. Én Kristófra néztem. Ő pedig elsápadt a félelemtől.... Mi történt?